Ugrás a fő tartalomra

Kiemelt

megkopott

Visszhangok keringenek az ólom bástya tetején, keringőt jár az elme és a szív. Serceg a vén fal mélyén a pillanat, gondolat pihen a lomb alatt. Remény lendül alvó helyzetéből, páncél teste harc hevétől megkopott.

Bla-bla...

Csintalan boldogság

Városokban tátogó, zilált hajnal
erőlködött a felkelő nappal:
Vigyázza léptem a súlytalan angyal?

Mézcseppekben rejlő mosollyal száll
egy levendula színű  orgonaszál.
Csendben piheg a szellem-párna szélén,
vérrózsák tombolnak szive mélyén.

Selyem hídon gyöngy-muzsika rebben
határtalan folyón, s táncoló hegyen.
Megbújik tükör csillogása mögött
Kacsintása ég, s föld felé szökött.

Mindig mellettem.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések